Heart of Fire

Andy szemszöge

Lola szemeiből záporoztak a könnyek. A minimális lámpafénynél is jól látható volt a bíborvörös vér. A padón kisebb tócsa folyt ki egy férfi testéből. Hátulról átkarolva elfordítottam Lolát, hogy ne nézze tovább a haldokló testet. Juliet kezében egy szintén véres kés volt. Arcán vágások feltűnősködtek. A banda többi tagja hívta a zsarukat és a mentősöket. 
- Shh...Figyelj rám! Ashék elintézik a dolgokat, te gyere fel velem, szedd rendbe magad és nyugodj meg. - suttogtam a zokogó lány fülébe mondataimat. 
- Miért pont velem történik ez meg? - sírta elhaló hangon. 
- Azért, mert Isten tudja, hogy erős vagy, és kiállod ezt a próbát! - vittem fel kézben a lépcsőn. 
Benyitottam a szobájába, és vizes törölközővel hűsítettem arcát. 
- Andy... - vett egy mély levegőt - Ha elmentek...én hogyan vészelem át ezt az időszakot? - tette fel azt a kérdést, amire én sem tudtam a választ.
- Magam sem tudom Lola. Hidd el, én segítek mindenben! Ha nem lenne muszáj el sem mennék mellőled egy percre sem! - furtam tekintetemet az övébe. - Egyet kérek, ne sírj! Én itt vagyok neked. Mi melletted állunk mindenben! - öleltem meg. 

Ezio szemszöge

Életem legnagyobb baklövését követtem el azzal, ahogy viselkedtem Lolával. Mikor úgy kiakadtam rá, összecsomagoltam, és a legelső géppel a szüleimhez repültem Velencébe. Mondhat bárki bármit, de annak ellenére ahogy legutóbb bántam azzal a szerencsétlen párával felháborító...

Juliet szemszöge

Éjfél felé csörömpölést hallottam a konyhából. Lementem, majd óvatosan és nesztelenül belestem az ajtófélfánál. Egy maszkos, fekete ruhába öltözött férfi matatott a fiókokban. Akaratlanul is egy óriási kést fogtam magamhoz. 
- Ki vagy te?! Mit akarsz tőlem? - kérdeztem. 
- Ékszerek, pénz bármi ami jó budát hoz rám! - suttogta. 
- Miért adnám oda? - vágtam rá. Ő is rántott egy kést és erősen neki lökve a konyhapultnak vágásokat ejtett rajtam. Nem engedtem el a magamhoz vett "fegyveremet". Hirtelen a nyakába mélyesztettem a pengét, amiből fröcskölt ki a vér. A fájó ponthoz kapott a támadóm, és pár másodpercen belül a padlón terült szét. 

***

- Asszonyom, kérem mondja el mi történt! - lépett elém egy rendőr. 
- Az egész úgy kezdődött, hogy...

Lola szemszöge

Lesokkolt...A kép ahogy láttam anyámat és a haldokló férfit. Mintha nem is a szülőm lenne. Mintha egy idegen lenne a félhomályban, aki hidegvérrel gyilkol. 
- Andy, nagyon, nagyon félek. 
- Így nem vagy biztonságban egyedül. Mondanám, hogy gyere el velünk, de nem tudnánk rád fordítani annyi időt és energiát, hogy jól érezd magad. - nézett rám kék szemeivel. 
- Ezek után mi fog történni? Nem szeretnék egész nyáron a bíróságra járni. Csak 17 vagyok! - buggyantak ki újabb könnyek. 
- És ha a szüleim eljönnek hozzád? 
- Miért ugráltatnád őket feleslegesen. Ha nem vesztem volna össze Ezióval, akkor hozzá mehetnék. 
- De mégis összekaptatok. Megmondom apáméknak, hogy a legközelebbi géppel jöjjenek ide. Anya majd segít a ház körül, apa pedig az ügyeket intézi. Na? - vette ki a zsebéből a telefont. 
Kopogtattak. A srácok léptek be halk "Szabad!" szavamra. Nem mondtak semmit. Arcukról lefagyott a mosoly, szemük alatt karikák éktelenkedtek. Hosszasan öleltek meg egyszerre és halom >sajnálom< szavakkal "nyugtattak". 
- Mi történt? - kérdeztem. 
- Bevitték kihallgatásra. Eljárás indulhat ellene. 

Egy hónappal később

A tárgyalások fele már lezajlott. Anya testi sértés, illetve halál okozása miatt 15 hónapot kaphat. Egyenlőre. Andyék a turné utolsó heteit róják, én pedig a szüleivel vagyok itthon. Amy és Chris nagyon kedvesek, sokat segítenek mindenben...Ezióval Isten tudja mi van, nem hívott szerencsére, és nyilván én sem kerestem őt. 
- Lola, elmegyek bevásárolni a vacsorához, eljössz velem? - pihentette kezeit a vállaimon Amy. 
- Persze! - mosolyogtam szomorúan. Nagyon megviselnek ezek a dolgok. Bár nincs valami fényes kapcsolatom az Olasszal, már eszméletlenül hiányzik a hangja, az illata, az ölelése, a mosolya és a szavai. 
Felvettem a cipőmet, majd a felhajtón parkoló kocsiba ültem. Amy is hamarosan megérkezett, és elindultunk. 
- Beszéltem Andyvel. Azt mondta nagyon hiányzol neki, és várja, hogy újra láthasson. 
Elmosolyodtam e szavak hallatán. 

***

Éppen segítettem a pót anyumnak főzni, mikor felcsendült életem zenéje a rádióban. Mindig is szerettem a Guns 'N' Roses-t, és épp a Sweet Child O' Mine felejthetetlen dallamai szólaltak meg. Feltekertem a hangerőt és teli torokból üvöltve énekeltünk Amyvel. Hosszú hetek után először most éreztem igazán jól magam.
- Hölgyeim! Mi ez a nagy rendbontás? - lépett be Chris a konyhába nevetve, túlkiabálva a hangos zenét. 
- Csak szórakozunk munka közben... - tárta szét a karjait Amy. 
- Akkor elrabolnám a segítségedet egy pillanatra! - vett fel a vállára "apa", és eredetileg anya-ideiglenesen az ő-irodájába vitt. 
- Nos, miért hoztál ide? - vontam kérdőre. 
- Egyszerűen nem tudom tovább nézni, hogy ekkora tuda.... - kezdett bele, ám gyorsan félbe szakította a telefonom csörgése. 
- Szia Andy! - mosolyogtam, fel-alá járkálva a szobában.
- Lola! Nagyon örülök, hogy boldognak hallak. Minden rendben? Hogy vagy? 
- Igen, rendben minden, én jól vagyok, a szüleid is tök jó fejek! - ujságoltam. 
- Hamarosan találkozunk újra! 
- SZIA LOLA! ÜDVÖZLÜNK INNEN...Honnan is Jinxx? - üvöltötte Ash. 
- Németország... - sóhajtott CC, Jinxx helyett. 
- NÉMETORSZÁGBÓL! - fejezte be a mondatát Ashley. 
- Egy óra múlva fellépés. Ahogy elnézem vannak már bent a csarnokban kisebb-nagyobb tömegek. 
Hirtelen éles sikoltást hallottam, az amúgy is hangos előzenekar mellett. 
- Örülök Andy! Majd beszélünk még! Sok sikert! - búcsúztam. 
- Jók leszünk! Szeretlek titeket! Vigyázzatok magatokra! 
- Ti is! - raktam végül le a hosszas elköszönések után. 
- Mit is akartál mondani? - fordultam vissza Chrishez. 
-Semmi érdekeset. Csak hogy fejlemények vannak. Lehet nem 15 hanem csak 10 hónapot kap anyukád. - vázolta fel a jelenlegi helyzetet. 
- Az nagyszerű! - mosolyogtam.

Este skype-on beszélgettem még a srácokkal, majd várva, hogy a holnap jót hoz, álomra hajtottam a fejemet.

***

Egyedül voltam otthon, és filmet néztem. Már vagy órákkal ezelőtt megrendeltem a két pizzámat, de még mindig nem jött meg. Kezdtem feladni a reményt, hogy a mai nap megtölthetem a bendőmet egészségtelen kajával, mikor megszólalt a mennyek csengője. Magamhoz vettem pénzt és kinyitottam az ajtót. 
- Meghoztam a pizzákat! 
- ÁÁÁ ÚRISTEN! Végre itthon vagytok! - csimpaszkodtam Andyre, mint egy koala a fára. Micsoda hasonlat Lola! Azonnal Oscart neki! *Taps, taps* Black szorosan ölelt. Vagy ezer puszit nyomtam arcára olyan boldog voltam. Határtalanul boldog!