Lola Biersack a nevem. Anyuval élek Londonban. Egyke vagyok, illetve apám is lelépett a születésem előtt. Sosem láttam, nem is érdeklődött felőlem ahogy én se tettem. Ezio az egyetlen barátom, aki amúgy olasz.
Amerikába megyünk vakációzni ketten Ezióval. Már tegnap összeírtam és bepakoltam a dolgokat a bőröndömbe. Holnap reggel indulunk, és már nagyon izgatott vagyok, de mint mindig, most is nálunk volt a barátom.
- Az első dolog amit megszeretnék nézni az a Central Park. Bármennyire furcsa is... - nevettem jó magam is a béna ötletemen.
- Először inkább keressük meg a hotelt, és együnk egy igazi new yorki hamburgert. - ecsetelte a fiú. - Nézünk egy filmet? - kérdezte.
- Válassz valamit, én addig lefürdök. - szedtem elő a pizsimet és egy tiszta törcsit a szekrényemből.
Mikor végeztem, meglepett a látvány, hogy kedves barátom szétterülve a melltartómban fekszik amit őszintén nem tudtam mire vélni.
- Ez, mit csinálsz? - vontam fel szemöldökömet.
- Én? Semmit. Á, csak ülök itt szépen. - vesződött a kapoccsal. Leráncigáltam róla, majd eltettem a helyére a ruhadarabot.
Kopogást hallottam.
- Sziasztok! - jött be anya.
- Helló! - köszöntem.
- Kértek valamit esetleg?
- Mrs. B. a csodás pizzájával mindig lenyűgöz. - mondta Ezio kicsi akcentussal, amit amúgy mindig aranyosnak találtam benne.
- Már csinálom is!
Anya egy konyhatündér. Sokszor készített olasz kajákat..amelyekben volt, hogy Ezio segített.
- Mit nézünk? - fordultam a fiú felé.
- A varrónő, Titanic, Joker vagy Harry Potter.
- Varrónő. - mosolyogtam elégedetten. - Várjuk meg a pizzát légyszi légysziii! - könyörögtem neki.
- Oksa.
***
Reggel a lehető legkicsavarodottabb pózban ébredtem fel Ezio mellkasán. Még volt egy óránk az indulásig, így gyorsan lefürödtem és hajat mostam. Gyorsan rendbe szedtem magam, és emberi lényt formálva magamból felkeltettem az olaszt. - Hamarosan indulunk! - ugrottam rá, amitől összerezzent.
- Na most meg leszel! - kapott el, és csiklandozni kezdett.
Kapkodtam a levegőért nevetve, és kiabálva a játszadozó kisgyerekkel.
- H...Hagyd...Abba! Kérlek! - ekkor elengedett, majd ő is elkészült.
Fent vagyunk a repülőn, tehát innentől már csak az lehet vissza, hogy lezuhanunk Amerika előtt. De erre annyi az esély, mint Terminatornak a halálra tehát...
Landoltunk. Minden hiba nélkül. Hurrá! A szállást is elfoglaltuk. És a kajálást úgyszint letudtuk. Most egy hangszerüzletben vagyok. Gitározok, és őszintén, nagyon kéne új pengető, és pár húr. Szokásom, hogy állandóan viszek külföldi helyekről különböző pengetőket. :D
- Hé te seggfej nem tudsz vigyázni?! - teremtettem le, azt a fiút aki kishíján fellökött.
- Ó bocsáss meg! A nevem Andy...Andy Biersack. - mosolygott.
- Lola Biersack! Örvendek...
- Mi szél hozott erre felé? - kérdezte.
- Nyaralok a barátommal. - válaszoltam egyszerűen.
- Látom pengetőket válogatsz. Tessék ilyened nem biztos, hogy van. - nyomott a kezembe egy BVB logos pengetőt.
- De van. Figyelj, ha arra vársz, hogy sikongatva kiterüljek a padlón, mert te vagy a híres BVB énekese, akkor felőlem a sírodat is elkezdheted ásni. - mentem oda a kasszához. Kifizettem az új szerzeményemet, és kifelé sétáltam.
- Ó, ha elfogadsz egy tanácsot; Máskor próbálj meg lassan menni.
- Valaki nagyon átment vadmacskába. Remélem látlak még! - nézett utánam.
