Black szorosan ölelt. Vagy ezer puszit nyomtam arcára olyan boldog voltam. Határtalanul boldog!
Alig telt el pár nap, már megint egyedül vagyok. Hamarosan kezdődik az iskola újra, Londonba fokozatosan visszatér a csípős szél effect és megint minden csak a monoton hetekről fog szólni...Elég nyomasztó kilépni az utcára, hiszen vagy ezerszer leadták a napilapok azt, hogy mi is történt a Biersack házban. Az, hogy Andyék itt szálltak meg eltörpül amellett a cikk mellett ami anya tettéről szól. A szomszédok a szívük legmélyéről jövő gyűlölettel néznek rám, és fordulnak el előlem. Őszintén most akkor ki is tette? Én csak a "bűnös" lánya vagyok nem pedig egy gyilkos. Vicc, hogy mire képesek az emberek.
***
Eljött szeptember elseje, azaz a suli kezdés ideje. Nem hinném, hogy részletezni kéne mit csináltam reggel, mert a világon élő diákok/egyetemi hallgatók/dolgozó felnőttek 99% ugyan azt csinálja. Nos, nálam csak annyiban volt másabb, hogy miközben az utcán sétáltam összesúgtak a hátam mögött. Volt, hogy anyával, volt hogy Andyvel kapcsolatban lettem letolva mások véleményében. Viszont ami a gimiben történt...Az összes osztálytársam került. Még Ezio is...róla nem hittem volna ezt, de tévednem kellett. Mily meglepő. Ezio Rossi a kosarasok ásza és a gimi menője, aki eddig az én legjobb fej haverom volt most legszívesebben tagadná, hogy tudja ki vagyok, és hogy szóba állt velem. Félelmetes, ahogyan az emberek tudnak viselkedni ilyen helyzetekben. A tesiöltözőben lökdöstek, szétdobálták a cuccaim.
- Tudjátok mit?! - lett elegem végleg. - Ha valami nem tetszik azt ne ezekkel fejezzétek ki, hanem mondjátok a szemembe! ÉN IS CSINÁLHATNÁM EGYNÉHÁNY SULI "MENŐJÉVEL" AZ ILYENEKET. ELEGEM VAN! ANYÁM VÉDTE MAGÁT. ÉS ÉN NEM TEHETEK ARRÓL, AMIT TETT! - kiabáltam már a végére, mire bejött a tanárom.
- Mi ez a rendbontás itt lányok!? Lola, Alison! Mindketten az igazgatóiba, majd ott megbeszéljük a történteket! - invitált minket Mrs. Jackson a csendes helyiségbe.
----
- Figyelj Lola, tudjuk, hogy nem vagy valami jó helyzetben, de ez nem jogosít fel arra, hogy az iskola rendjét bontsad a tetteiddel. Büszkék vagyunk rád, hiszen sok versenyt nyertél amivel a gimnázium hírnevét és színvonalát is növelted, de ami szabály az szabály. Megvan kötve a kezem. Érző ember vagyok, nem pedig egy rideg igazgató, aki dirigál, hogy mit hogyan kéne csinálniuk az itt dolgozóknak, illetve tanulóknak. Adok neked egy hetet, hogy összeszedd magadat. Igazolom a hiányzásodat, de ehhez az kell, hogy tényleg betartsd amit kérünk! - fúrta tekintetét az enyémbe az igazgató úr - Ami pedig téged illet Alison...Nagyot csalódtam benned. Lolában is, de most te vagy a téma. A házirend szigorúan tiltja, hogy a diáktársaidat fizikailag és/vagy lelkileg bántsad. Osztályfőnöki beírást kapsz. Most pedig menj vissza a tanárnővel az órádra, Lola te pedig haza indulhatsz. Szedd össze a holmidat!
----
Kong a ház az ürességtől. Vérzik a szívem a fájdalomtól. Hiányzik anya, Andy és-bármennyire haragszom is rá-Ezio. A mobilomért nyúltam. Black nevét kerestem, de megtorpantam egy pillanatra. Szabad? Végül tárcsáztam a számot ami hangpostára kapcsolt. Ki hitte volna. Egy elfoglalt ember miért is foglalkozna pont velem, egy gyilkos lányával...
- Szia! Ha ráérsz kérlek hívj vissza...Kezdem feladni. - sírtam el magam, majd gyorsan kinyomtam a telefont. Lecsúsztam a kanapéról, amin eddig feszülten ültem, és hátamat neki támasztva, tenyerembe temettem az arcom és folyattam a könnyeimet.
Ismerős dal ütötte meg a fülemet.
- Tessék! - szipogtam.
- Annyira sajnálom Lola! - szólalt meg Ezio a vonal másik végén.
- Nem bírom tovább! - fakadtam ki újra.
- Pár perc és ott vagyok! - nyomott ki.
----
Nem kopogott, csak berontott, és hozzám szaladt. Szorító karjaiba zárt és hátamat simogatta. Éppen akkor érdekelt a legkevésbé, hogy milyen mély sebet hagyott rajtam Ezio. Ott volt, és ez jelentett most a legtöbbet.
- Szavakba nem tudom önteni mennyire jó újra veled lenni! - markoltam pólójába, mintha az eddig is szoros ölelésnél is tudnám jobban szorítani. Könnyeim eláztatták a fehér pólót és fekete szempillaspirálom nagy foltokban meglátszott.
- De mégis miért viselkedtél így velem? - emeltem fel a fejem, és kikecmeregtem az öleléséből.
Lehajtotta a fejét és nem válaszolt.
- Szégyelltél a haverjaid előtt mi?! Erről van szó? Miért engem támad mindenki? Tudod tőled többet vártam volna! Ahogy viselkedtél csak gyávaságra utal! Kérlek menj el!
- De...Lola.. - szabadkozott.
- Nincs de! Tünés! - mutattam az ajtó irányába.
Ezio lassan felállt, majd távozott. Készítettem magamnak egy teát, és leültem tanulni. Nem sokkal, de egy picit nyugodtabb lettem. Újra felcsendült a Twenty One Pilots-tól a Heathens. Akadozva a képernyőre emeltem szemeimet. Andy nevével villogott.
- Tessék! - emeltem a telefonomat a fülemhez.
- Lola! Kerestél!
- Igen - válaszoltam fél vállról.
- Baj van? Más a hangod...olyan szomorú.
- Tudod Andy ma a suliban, sőt az utcán is elkezdtek hangosan pletykát terjeszteni rólam a hátam mögött. Összebalhéztam Alisonnal. Hazaküldtek egy hét pihenőre. Ezio semmibe vett, most pedig jött jó pofizni...igaz, hogy én hívtam...Szar napom van - mondtam letörten a bögrét forgatva.
- Költözz hozzám!
- Hidd el, hogy szívesen mennék, de nem hagyhatom itt anyát. Jövő héten már bemehetek hozzá...És amúgy is, itt van a suli.
- Akkor...Én megyek hozzád.
- Nem várhatok tőled el ekkora áldozatot. Ide-oda cikázol Anglia és Ohio között...Ez nem egészséges.
- De én szeretném! - erősködött.
- Hát jó...
****
Reggel korán fenn voltam, és olvastam az egyik kedvenc könyvemet. Ma sincs valami jó idő. Borult az ég, ahogy a kedvem is. Az éjjeli asztalon gőzölgő kakaómért nyúltam majd kortyoltam egy hatalmasat. Hirtelen megcsörrent a telefonom, és a nagy hangtól annyira megijedtem, hogy kilöttyintettem a fele italom a bögréből.
- Gratulálok Lola! Rohadt ügyes vagy! - álltam fel eldobva magamtól a könyvet. Leraktam a bögrét, és felvettem a telefont.
- Lola Biersack!
- Szia Lola! Miújság? - kérdezte Andy.
- Borzasztóan hiányzol! - néztem ki az ablakon.
- Te is nekem.
Lépteket hallottam.
- Andy...valaki van a házban! - hadartam pánikolva.
- Akkor nyisd ki az ajtót!
- De...
- Csak nyisd ki!
Közelebb mentem a faajtóhoz, és lassan kinyitottam. Két izmos kar fonódott körém.
