Andyvel elbeszélgettem egy ideig. Sok mindenről szó volt. Család, karrier, jövő stb. Bevallottam magamnak, hogy nem is rossz társaság.
Kis idő múlva a szemeim egyre jobban le akartak csukódni.
***
Fényesség töltötte be a szobát. Mellettem Ezio aranyosan szuszogott. Nem értettem a dolgot. Tegnap még Andyvel voltam. Nála aludtam el, mert kizártam magamat. Akkor hogy kerülök ide? Lehet túl reggel van még...
Felkeltem az ágyról és egy hideg jegeskávé társaságában megreggeliztem az erkélyen. A nap melengette az arcomat. A város már nyüzsgött, de ez nem izgatott jelen pillanatban.
Erős karok fonódtak vállam köré. Az Olasz lágy puszit nyomott arcom jobb felére, majd leült velem szembe.
- Korán elaludtál. - mosolygott mit sem tudva a tegnap történtekről.
- Igazából Andyvel voltam. - mormoltam magamban.
- Merre sétáltál? - kérdeztem.
- Csak a parkban. Nem voltam messze. Meg elmentem egy bárba pár sört megittam. Nem volt az igazi nélküled.
Jól esett amit mondott. Nyakamhoz kaptam amin nem volt ott a nyaklánc amit Ez adott. De le sem vettem. Akkor hol vesztettem el??! Totál lefehéredtem szerintem.
- Arra gondoltam ma tarthatnánk egy lazulós napot. Elmehetnénk a wellness részre. - harapott bele egy szendvicsbe.
- Jó ötlet. - mosolyogtam.
...
- Figyelj Ezio, menj csak előre, én még beszélek anyuval egy kicsit.
- Okés. - lépett ki az ajtón a fiú.
Megvártam míg kb. a folyosó végére ér, és kiosonva veszettül kopogni kezdtem Andy ajtaján.
Pár másodperc után halálos nyugalommal kialvatlan fejjel kinyitotta az ajtót, és kérdőn nézett rám. Én gyorsan berohantam mellette és elkezdtem dobálni a székeken a cucokat illetve az ágyát is felkotortam a nyakláncom érdekében.
- Ezt keresed? - tartotta fel.
- Tényleg eddig kellett húznod az agyam? - fakadtam ki.
- Jó volt nézni ahogy szenvedsz! - mosolyodott el gúnyosan.
- Add ide! - léptem elé, ám ő háta mögé dugta és bal kezét felemelve megállásra parancsolt.
- Mit kell csinálnom?! - forgattam a szemem.
- Válaszolni a kérdésemre. Szereted?
- Kit? - értetlenkedtem.
- Eziót. Szereted?
- Hogyne szeretném! Ezt is tőle kaptam. De nem tudok kiigazodni rajtad. Miért kérdezed?
- Kíváncsi voltam. - mosolygott szomorúan.
Feltettem a láncot a nyakamba, és barátom után mentem.
...
Másnap reggel vásárolni szerettem volna menni, de erre Eziót rávenni olyan nehéz számomra. Végül beadta a derekát, és hiába nyammogott, hogy ő még aludni akar, én csak dobáltam ki a ruháját, amit fel is vett.
Elintéztem magamat, majd elindultunk. Az Olaszba karoltam, és nagy mosollyal mentem végig New York utcáin. Sok üzletbe betértünk, ahol sok pénzt költöttem, de a ruhák igazán megérték az árukat.
A zebrára léptem rá, mikor egy nagy csattanást, fájdalmat, később narancssárga ruhákat láttam.
...
Ezio szemszöge
Mikor Lola lelépett a járdáról, egy őrült átszáguldott a piroson. Barátnőm a szélvédőn, majd a kemény aszfalton kötött ki. Eldobtam a nálam lévő szatyrokat, és odafutottam, a szinte félholt testéhez. Homlokát vér borította. A bíborvörös folyadék hajára, és fülére is terjedt, egyre jobban. Lesokkolódtam. Szerencsémre, egy férfi-aki szintén ott térdelt mellettem-tárcsázta a mentőket, akik rövidesen kiértek. Stabilizálták Lola állapotát, és bevitték a kórházba. Végig vele voltam. Szorítottam a kezét.
- Kisebb agyrázkódása volt, egy bordája eltört, de szerencsére nem lépett fel komplikáció a műtét során. - mosolygott halványan a doki - Kit tisztelhetek Önben?
- Ezio Rossi. A lány jó barátja vagyok.
- Hamarosan bemehet hozzá.
- Köszönöm.
Vissza ültem a kihalt váróteremben elfoglalt helyemre, és tovább doboltam a lábammal. Izgultam. Nagyon is. Felhívtam Mrs. B.-t, aki aggódva tudatta velem, hogy a következő géppel azonnal ide jön.
...
Bementem a szobájába. Gépekre volt kötve, fejét, karját és mellkasát kötések takarták. Kézfejéből cső éktelenkedett ki, amin az infúziót kapta.
- Annyira sajnálom Lola! - suttogtam. Megfogtam kezét, ujjainkat összekulcsoltam, és ráborultam az ágy szélére. - Visszaforgatnám az időt és meg nem történté tenném ezt. Csak legyen meg az a rohadék! Majd meglátja, hogy rossz emberrel kezdett ki.
- Ezio, csupán egy baleset, amelyből én kerültem ki vesztesen. Nincs bajom.
- Tetőtől talpig gipszben vagy. Inkább ne szólj semmit.
- Nagyon szeretlek! - simította végig arcom.
Andy szemszöge
Ash, Jinxx és CC kitalálták, hogy ők motorozni akarnak. Jake és én nem nagyon támogattuk az ötletet, de a többség dönt. Meg is lett az eredménye ugyanis a dobosunk elcsúszott a motorral, ami ahhoz vezetett, hogy meghúzódott a lába. Tehát ha a turné előtti 2 napban nem fog meggyógyulni az egyenlő a bukással. Mindenesetre elmentünk a kórházba megnézetni egy dokival. Csak annyit mondott, hogy kenegesse azzal a szarral CC a lábát amit adott a csóka. Kifelé jövet egy szobán megállt a tekintetem.
Mintha Eziót láttam volna bent, de nem voltam benne biztos. Lábaim nem vittek tovább a folyosón, inkább a terembe igyekeztek.
- Lola? - kérdeztem.
- Andy! Szia! - mosolygott. Fejét kötés fedte.
- Te hogy kerülsz ide?
- Elütötte egy ökör - válaszolt Ezio.
- Jesszusom! Jól vagy? - léptem hozzá közelebb.
- Persze. Azt mondta a doki hogy ha minden rendben lesz, egy hét múlva kimehetek. Életem egyik legszebb nyaralása... - forgatta a szemeit.
Már egy hét eltelt azóta, hogy a kórházban voltunk. Rég el kellett volna indulnunk a turnéna, de csúsztattunk még pár napot, mert CC fájdalmai nem enyhültek. Apa és anya ideutazott minden indok nélkül. Lola már haza jött hála az égnek. Igaz nehezen veszi a levegőt, de örülök, hogy jól van.
Lola szemszöge
Legnagyobb örömömre egy hete, hogy kiengedtek abból a borzasztó kórházból. Anya velünk van a hotelban... Elképesztő társaság az már tuti. Kajálni akartunk elmenni, mikor Andy a szüleivel vitatkozott a folyosón.
- Üdv! Szia Black! - köszöntem.
Anya szemei összeszűkültek, és levegőt is elfelejtett venni egy darabig, mikor meglátta a szülőket. Leginkább a fiú apján állt meg a tekintete.
- Szia Lola! - mosolygott Andy. - Ők itt a szüleim.
- Lenne kedvük velünk ebédelni? - kérdeztem.
- Nem szeretnénk a terhükre lenni. - monda Amy.
- Ellenkezőleg, nagyon is örülnénk ha velünk tartanának!
- Hát jó. Köszönjük! - egyeztek bele.
A felnőttek hátul, mi "kicsik" elöl mentünk és beszélgettünk. Öt háztömbnyire vagy egy óra alatt jutottunk el, mert Andy mindenkivel megállt fotózkodni.
Az ebéd kicsit feszült hangulatban telt. Főleg anya és Chris között.
- Mond csak Lola te játszol valamilyen hangszeren? - fordult felém Amy.
- Gitározok és zongorázok.
- Jaaj, a mi kis Andy fiúnk is így kezdte. - ábrándozott.
- Anya! Fejezd be! - akadt ki Black.
- Én kimegyek a mosdóba! - állt fel anyu feszülten.
Nem tudtam kiigazodni rajta. Még sosem volt ilyen...Főleg nem társaságban. Mintha kicserélték volna.
Telefoncsörgés törte meg a csendet. Andy felállt elnézést kérve, és arrébb sétált. Utána igyekeztem, mert nem éppen a boldogság tükröződött az arcáról.
- Akkora egy ökör vagy! Nem akarom lemondani az egész turnét. Pengeélen táncolunk te gyökér! Így is csúsztattunk. Maximum még egy hét, többet biztos hogy nem szabad...Ilyenkor annyira eltudnám ásni magamat. - emelte fel a hangját.
Megérintettem vállát, mire összerezzent, és kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Le kell tennem Jinxx! Majd hívlak! - nyomta ki a telefont. - Mit keresel itt? - fordult felém ismét.
- Vicces. Mindig ezt kérdezzük egymástól. Láttam hogy nem vagy valami jó kedvedben. Mi történt?
- Csak gyerekesek voltak a srácok. CC lába megsérült, így eltoltuk a turnét még másfél héttel. Nem mintha nem szeretnék egy helyben tanyázni valahol, de ez fontos. A rajongóink, nem pedig rongybabák akiket ide-oda dobálhatunk kedvünkre. Ez egy kötelesség.
- Végre valaki aki kiáll a bandája és a rajongói mellett. Büszkék lehetnek rád Andy! - mosolyogtam.
Halvány pír jelent meg arcán, ami nem volt rá jellemző.
- Vissza kéne mennünk. Anyukád is ott van.
- Nem rossz ötlet.
- Köszönjük a mai napot! Most viszont mennünk kell Chris-szel, mert van pár elintézni valónk! - vigyorgott Amy az étterem előtt. Aranyosan elbúcsúztunk, és négyen maradtunk: anya, én, Ezio és Andy.
***
Este semmit nem tudtam aludni. Felöltöztem, és sétáltam egyet a környéken.
Mikor visszaértem a hotel előcsarnokába egy alakot pillantottam meg a bár sarkában. Lassan odatipegtem. Ekkor felismertem, hogy az nem más mint Black.
- Hogy hogy itt egyedül? - ültem le mellé.
- Csak nem hagytak aludni a gondolataim. Te is így vagy?
- Mondhatjuk. Nincs nyugtom anya miatt.
- Ezt mégis mire érted?
- Furcsa a viselkedése...Meg minden. Ő nem ilyen szokott lenni.
- Az én szüleim sem hétköznapiak...Tettetik a többiek előtt, hogy minden oké, de ha otthon vannak vagy vagyunk akkor elszabadul a pokol. Anyu egy igazi sárkány, apa pedig csak a munkájával foglalkozik. Folyton csak a kiabálás...a sok konfliktus.
- Apa...Hmm..Milyen üres szó számomra. Nekem nem volt apám, aki megtanított volna az őrültségre, a gördeszkázásra, a zenére. Mindent én csinálok magamnak. Számomra ha nem lenne Ezio az egyenlő lenne a teljes depivel. Anya az anyám, Ez pedig olyan mintha az elveszett bátyám lenne. Persze ez őrültség. - gördült végig egy könnycsepp az arcomon.
Andy szorosan magához ölelt, és simogatta a hajam abban a hitben, hogy megnyugszom.
